spacer spacer
OM-App for iPhone
icon_play New CD: Garden of Love
'Wake me up' by Madhukar
Dialogues

Lund, Svédország

Madhukar: Mindenki boldog akar lenni. Néhányan keményen dolgoznak, néhányan lopnak érte. Még a tolvaj is boldog akar lenni. Azt hiszi, hogy a lopás segítségével boldog lehet. Mások jófiúként élnek. Mindenki boldog akar lenni, és amikor rátok nézek, látom a lehetőséget az óriási boldogságra, a hatalmas békére. Ez az én meglátásom. Látom azt, hogy a ti alapvető lényetek béke és szeretet. De legtöbben nem látják meg ezt magukban. A világot járva azt tapasztaltam, hogy senki sem boldog. Néhányan azt mondják, hogy ők boldogok, de ritkán fordul elő az, hogy valaki a boldogságról beszél és eközben valóban boldogságot is sugároz, főleg, ha az a valaki éppen itt ül előttem. Mert itt nagyon nehéz hazudni. Valahogy, egy vagy két mondat után már látom az igazságot. A barátod sohasem veszi ezt észre, de nekem elég egy-két mondat. A barátodnak van valamilyen érdeke, valamilyen igénye veled kapcsolatban, egy elképzelése rólad, míg nekem semmi ilyen nincs. Boldogságot akarsz, különösen ilyen időkben, amikor az eddigi biztonságosnak hitt életed illúziónak tűnik. Ezen a helyen soha nem volt biztonság, ez a bolygó egyáltalán nem biztonságos. Sokáig ez rejtve maradt, és a televízió és a gondolataink mögé bújva biztonságban éreztük magunkat, de senki sincs biztonságban. Nem hazudhatsz tovább magadnak. Tudod nagyon jól, hogy boldog vagy, vagy nem. Nagyon tehetséges voltam ugyanúgy, mint ti. Nagyon szép élményeim voltak, egy csomó szórakozás az életemben, egy csomó extázis, egy csomó szex, egy csomó drog, egy csomó kihívás és egy csomó szenvedés. Ez az érzelmi hullámvasút, ez a fent és lent nem elégített ki, így elkezdtem keresni az Igazságot. Tudni akartam: "Mi az élet értelme? Miért vagyok itt? Ki vagyok én?" Általában, ha valaki először szembesül ezekkel, a zavarodotság csak nő, mivel csak az elmédet tudod használni ehhez a vizsgálódáshoz. És az elméd szennyezett, mert az elméd már a múlt által programozott és a múlt nem a valóság. Az már öreg, elmúlt és az nem te vagy. Ez a kultúrád, a szüleid, a nagyszüleid programja. A modern embereknek, mint ti modern törekvései vannak még az érzelmi életben is. De ti a nagyszüleitek mintája alapján éltek. Ez nem lehet kielégítő számotokra, mert még a nagyszüleiteknek sem adta meg ez az örök boldogságot. Már gyermekkoromban tudtam, hogy amit a világ mond nekem, amit az iskolában mondanak, vagy amit a papok mondanak az valójában nem igaz. Amit ők mondanak nekünk, az nem lehet igaz. Ők a megbűnhődésről beszélnek: 'az Isten meg fog büntetni'. Kisgyerekként, egy kis szívvel érzed azt, hogy ez nem lehet a szeretet. A szabadságot kerestem. A szabadságot akartam, először a külsőI szabadságot, később a belsőt. Amikor még fiatal vagy ez egy kicsit könnyebb, mert még nagyon sokat vársz a jövőtől. Tanulsz, kapcsolatokat építesz, és azt mondod magadnak: "Oké, most küzdeni fogok, dolgozok és húsz éven belül boldog leszek. Addigra a vágyaim beteljesednek: egy nagy ház, egy szép autó, egy jacht, egy szexi partner és gyerekek vagy sok szerető gyerekek nélkül". Ez személyenként változik. De mire valaki egy kicsit öregebb lesz, addigra kiábrándul, mert a vágyai nem teljesültek be. A jacht adhat egy kis kielégülést, de nem teljes boldogságot. A barátnő, a feleség ad némi örömöt, de egy csomó bajjal is jár. A házzal is jár némi szabadság, ad némi biztonságot, de rengeteg teendőt is. Mi a probléma itt? A probléma az, hogy így a boldogság forrása mindig kívülre vetül és a külső tárgyaknak kellene a boldogságot megadnia számodra. Eközben elfelejted ki vagy, mi az igazi Önvalód. A legtöbb spirituális tanító azt mondja, csináld ezt vagy azt, gyakorolj, meditálj. A terapeuta azt mondja, analizáld önmagad. De ezek közül egyik sem igazán működött. Ötezer év spiritualizmussal a hátunk mögött, be kell ismernünk ez nem igazán működött. Azt mondom, egyáltalán nem kell tenned semmit, mert te vagy a Béke, a Szeretet, az Igazság. Ez az amiért itt vagyok. Van kérdésetek?

Látogató: Ki vagy te, amikor bajban vagy?

Madhukar: Egy rabszolga, a körülmények rabszolgája. Ki vagy te? Látogató: Én nem tudom. Madhukar: Nagyon jó. Te egy őszinte ember vagy. Ez nagyon ritka, mert általában egy férfi a te korodban nem meri beismerni ezt. Tulajdonképpen egy férfinek ezt nagyon nehéz beismerni: "Én nem tudom". Ők általában úgy tesznek, mint akik tudják. Azt gondolják: "Egy erős férfi vagyok és irányítom az életem". És ez addig működik is, amíg szívinfarktust nem kap, vagy a felesége el nem hagyja. Szóval azzal, hogy azt mondod "Én nem tudom", egy nagyon jó rajtot vettél. Ebben már kell lennie valamiféle tudásnak, mert ott kell lennie egy szemtanúnak, aki látja "Én nem tudom". Egyszerűbben: az "Én nem tudom" tudása jelenti a tudást. A tudásnak semmi köze az agyadhoz, a múlt tapasztalataihoz. Sokmilliónyi évre volt szükség ahhoz, hogy kialakuljon az agy egy egysejtűből, és ezalatt egy csomó múlt, tapasztalás halmozódott fel. A te életedben is, mióta megszülettél, rengeteg tapasztalat gyűlt össze, ez mind múlt, régi tudás. És ezek a tapasztalatok nem adták meg neked annak a megértését, ki vagy te valójában. Ezért mondod azt, "Én nem tudom" az, ami a tudás tagadása. Ezután már csak az "én" marad. Most már kérdezheted: "Ki vagyok én? Ki látja ezt az ént?"

Látogató: Ez a test és elme.

Madhukar: Test és elme, igen, nagyon jó. Az "én" test-elme. Ez kézenfekvő, a test itt van, mi érezehtjük ezt a testet. A test jött és el is fog menni, ez tény. Vagy ismer valaki valakit, aki nem halt meg? Nem. Talán néhányan szellemekről fantáziálnak. Ők látnak néhány szellemet az elméjükben, de a test az tény. A test jön és megy, ami azt jelenti a test nem örök. Csak ideiglenes. Valójában a test már azelőtt itt volt, hogy te erre tudatossá váltál volna, mert arra, amikor csecsemő voltál, nem emlékszel. A személyiség még nem volt ott. A test ott volt és nagyon boldog volt, mindenkire mosolygott, nem számított ki az illető. Később már csak azokra mosolyogtál, akik közel álltak hozzád. Arra neveltek - mivel mindig kaptál valamit a mosolyodért -, hogy csak azokat szeretsd, akik közel állnak hozzád, másokat nem. Szerencsére néhány gyermek nem veszítette el ezt az első természetes mosolyt. Ők, amikor az utcán sétálok, jobban mosolyognak rám, mint a szüleikre. Az egész nyugati filozófiában ez az "én" teljesen elsikkadt. A nyugati filozófia nem merült bele a létezés, mint olyan megismerésébe. Ők a gondolkodásba merültek el: "Cogito ergo sum; Gondolkodom, tehát vagyok." De ki az, nem tudják. Amit nézel az a test-elme. Te csak a gondolatokat látod. Ezt jelenti a személyiség, amiről azt gondolod, hogy létezik, valójában csak a gondolatok halmaza.

Látogató: Azt mondtad "gondolatok"?

Madhukar: Gondolatok. A gondolatok összessége jelenti: elme. Azt mondtad test és elme. Az elme rengeteg gondolatból épül fel és az elme mindig a múlt. Minden régi gondolat, régi tapasztalat soha nem igazán friss. Tudod ez nagyon vicces, mert a tudósok rájöttek arra, hogy amit "gondolsz", az nem a most. Egy gondolat keletkezik az agyadban, egy biokémiai reakció zajlik le egy rövid idő alatt, ez a másodperc tört része, amíg ráébredsz erre a gondolatra. Amikor azt gondolod, "Gondolok", a gondolat tulajdonképpen már el is ment. Ez megtörtént még mielőtt te érzékelted volna. Itt van egy fáziskésés. Szóval, amit te "gondolsz" most, az már múlt, már elment. Ezért mondom azt, hogy az elmének semmi köze sincs az itt és most-hoz. Amikor elkezded a kinyomozását a "Ki vagyok én?"-nek, a személyiség az első, amit felfedezel, a nevet és a tapasztalatokat a múltból, valamint a reményeket és a vágyakat a jövőből. Mindezek a múltból vagy a jövőből álltak össze. Ez a személyiség csupán képzelgés. Most kérdezd önmagad: "Ki látja ezt az ént?", "Ki látja a testet?", "Ki látja az elmét?". Ez az, amit én nyomozásnak, önkutatásnak, vizsgálódásnak hívok. Kinyomozod az igazi természetedet. Mostanáig mindig ezt mondtad: "Ez és ez vagyok, boldog vagyok, boldogtalan vagyok, fáradt vagyok, kiábrándult vagyok, tele vagyok reménnyel". De ki az az "én", nem tudod. Képes vagy arra, hogy lásd a gondolatokat, vágyakat, elképzeléseket és a teendőket. Reggel, amikor felébredsz, azonnal kezdődik: "Késésben vagyok, indulnom kell a munkába, ezt vagy azt kell tennem". Vagy azt gondolod: Ó nem, ma újra nincs mit csinálnom". Akárhogyis, azonnal rohansz a gondolataid után és elfelejted ki vagy te, mert azonosultál ezzel a testtel, azonosultál ezzel az elmével. Ha valaki boldog ezzel, nagyszerű. Ha az emberek elvezik a testüket, csodálatos. Ha az emberek élvezik, hogy használják az agyukat, az elméjüket, kitűnő. Nem azért vagyok itt, hogy azt mondjam, távolítsd el az agyadat. Sajnos az emberek nem boldogok ezekkel. Az elme uralkodik. Az emberek nem tudják abbahagyni a gondolkodást. Kínlódnak az agy folyamatos aktivitása miatt. Ez egy folyamatos belső párbeszéd, egy állandó belső ítélkezés, kölcsönvett fogalmak innen-onnan, az érzelmek hullámozása. Ezért azt mondom neked, hogy egyszerűen keresd meg az Önvalód, aki valójában vagy. Ez a forrás, amiből a test és az elme ered, és akkor azonnal szabad vagy.

(Hosszú csend)

Következő kérdés? Látogató: Néha olyan tiszta, hogy ki vagyok, de az elme nagyon gyorsan visszajön és én leragadok nála. Ekkor erőfeszítésre van szükségem, hogy visszanyerjem ezt a tisztaságot.

Madhukar: Csak jöjj rá most, egyszer és mindenkorra, hogy mi az Igazság, hogy ez a "tisztaság" tényleg az Igazság vagy csak az elméd. Az elme megjelenése, manifesztálódása természetes. Ez az agy funkciója. Az agy folyamatosan vizsgál, összevet, az agy mozgásban van. Ami természetes, az nem lehet rossz. De ha elveszel benne, ha álmodozol, akkor meghipnotizál. Azt mondod néha tisztaság van, és néha újra elveszted önmagad. És ebben a pillanatban?

Látogató: Itt van mind a kettő.

Madhukar: Mind a kettő nem lehet itt egyszerre. Vissza kell menned a forrásig és megnézned azt, ahol az idő ered. Az idő és az elme testvérek, de hol ered az idő? Az idő nem is olyan öreg, csak körülbelül tízezer éves. Ezelőtt az idő nem létezett ezen a bolygón. Az idő nagyon fiatal. A tudósok azt mondják, hogy a Föld több milliárd éves. Ez folyamatosan változik, de mondjuk azt, hogy ez a szám valahol 5 és 200 milliárd év között korrekt. Ezzel összehasonlítva, tízezer év szinte egy másodperc. Az idő egy másodperc óta létezik. Ez a mesterek tapasztalata is és az én tapasztalatom is. Az egész világegyetem a másodperc töredéke alatt keletkezik és a másodperc töredéke alatt meg is semmisül. Ez egy kicsit furcsán hangzik nem igaz?

(Csend)

Ez az oka annak, hogy az ilyen találkozó sohasem fog adásba kerülni a svéd TV-ben, mert az ilyen találkozó túl sok csendet tartalmaz. Minden perc százezer koronába kerül, talán még többe is. A televíziózásban senki sem fogja ezt a sok pénzt kifizetni egy perc csendért.

Látogató: Mi van akkor, ha az életem csak néhány spirituális elképzelésen nyugszik és az nem az Igazság. Akkor ez mind tovaszáll?

Madhukar: Szerencsés vagy, ha ez a hazugság felrobban, mert sok ember pazarolja el az életét spirituális álmokra, vallásra. Olyan sok vallás volt már ezen a bolygón, amelyik reményeken, fogalmakon, ideákon alapult. A te vallásod azt ígéri, hogy jutalmad a mennyország. Ha egész életben jó kislány leszel, akkor a halál után majd a paradicsomba jutsz. Itt, most leszel megjutalmazva. Nagyon egyszerűen kiderítheted, mi az igazság és mi a hazugság. Arra ösztönözlek, tégy így, mert én semmilyen spiritualitást nem ajánlok neked. Nincs spirituális tanításom, amit ajánlhatnék neked. Nem akarlak megváltoztatni. Ha szeretsz futni, kérlek folytasd a futást. Csinálhatod, amikor csak jól esik.

Látogató: Nem a vallásról beszélek. Arról az elképzelésről beszélek, hogy mi, a béke és szeretet vagyunk az élet középpontjában, és mi van, ha az "Igazság" nem igaz?

Madhukar: Ki kell nyomoznod. Rá kell, hogy jöjj. Te egy intelligens lény vagy, úgyhogy meg tudod nézni. Ne bízz senkiben sem. Nem azért jöttem ide, hogy egy tanítást adjak. Ha figyelmesen hallgattál, akkor megértetted, én az önkutatásra ösztönözlek, arra, hogy találj rá önmagadra. A jó dolgok az Igazságról beszélnek, ez az Igazság az Igazság. Az önkutatás ezt nem tudja megzavarni, egyáltalán, semmi sem tudja. Ez most itt van. Mindig is itt volt és rád vár, hogy FELÉBREDJ..., hogy ráébredj az Igazságra. Általában még az "Igazság" szót sem használom, mert akkor az emberek azt mondják: "Rendben van, ez a te igazságod, ez meg az enyém." Nem, én a "béke" szót szeretem, mert a Béke az én legmélyebb tapasztalatom. A szentiratok a sat-chit-ananda-ról, létezés-tudatosság-boldogságról beszélnek, de az én tapasztalatom mégcsak nem is boldogság, mert ez még mindig az elméhez és a testhez tartozik. Ráleltem a lényegre, az alapvető lényem a csend, minden a csend. És erről a csendről elfeledkezünk, mert mindenki a hangokra figyel. Ebből a Csendből induló mozgás a Szeretet. A Szeretet tízezernyi formát teremt, sok imádni valót és sok nem annyira imádni valót. De a kezdet csak Csendesség. Az első mozdulat a Szeretet. Ha igazából vizsgálódsz, akkor ez az amit találni fogsz. Először azt találod, hogy a személyiség, aminek hiszed magad, merő képzelgés. Akkor mélyebben vizsgálódsz: "Ki látja ezt a képzelgést?, Ki látja a gondolatokat?, Ki látja a testet?". Akkortól már minden vallást és csaknem minden spirituális tanítást elhagytál, mert azok nem keresik ezt. A legtöbb spirituális tanítás a jelenségek, a különleges állapotok létrehozása iránt érdeklődik. Ezt tanították évezredek óta és írták le sok könyvben sokféleképpen. A keresőt már eleve beprogramozzák ezek. És ha még el is érik a leírt állapotot, ami ritkán esik meg, általában mindig leragadnak benne. Én nem elégedtem meg ezzel. Még amikor az úgynevezett megvilágosodás történt velem, akkor sem elégedtem meg, mert azt akartam tudni, hogy ki tapasztalja meg a megvilágosodást. Ki az? Ezért ne fogadj el semmilyen koncepciót, amelyik azt mondja te a szeretet vagy, te a fény vagy. Nem, meg kell vizsgálnod. Látnod kell, ha ez igaz. Mi az Igazság? Az Igazság az, ami örökkévaló. Minden ami jön és megy, nem örökkévaló. Mi itt az örökkévaló után vizsgálódunk. Lenyűgöző dolog az örökkévaló és ennek itt kell lennie, máskülönben nem lehetne örökkévaló. Semmiféle spirituális állapot, ami jön és megy, nem lehet az Igazság. Amire mutatok az sokkal mélyebb, sokkal csendesebb, mint akármelyik spirituális tapasztalat. Ez az itt és most!

(csend)

Mindenki elérheti ezt. Mindenki ez. Láttam iskolázatlan embereket, nagyon egyszerű embereket és ők elérték ezt. Voltak nagyon intelligens emberek is, akik elég merészek voltak, hogy szembenézzenek ezzel és felébredtek. A legtöbb embert nem igazán érdekli ez. A legtöbb ember valami mást akar. Nézz magadba, mi az amit akarsz!

(csend)

A legtöbb kereső mégcsak nem is képes élni az ő spirituális életét, csinálni a gyakorlatát, meditációját, mantrázását vagy akármit. A legtöbben csak vesztegetik az idejüket, talán jobb ez, mintha csak a hétköznapi életüket élnék a hétköznapi illúzióik közepette. Legalább koncentrálnak valamire, de a végső valóság szempontjából ez nem vezethet eredményre. Az eredmény általában ideiglenes és én nem elégszem meg időleges eredménnyel. Azért jöttem ide, erre a bolygóra, hogy megmutassam, igenis lehet modern életet, nagyon egyszerű életet élni spirituális gyakorlatok, spirituális illúziók nélkül is. Ez lehetséges! És ez már megvan még mielőtt akármilyen spirituális gyakorlat befejeződne és akármilyen vallás elkezdődne.

(csend)

A szemed mindent elárul. Boldog vagyok, hogy láthatlak itt.

(csend)

Valami más, amit tisztázhatnék? Mert ma este Bajnokok Ligája játéknap van és ha nincs kérdés, akkor hamarabb indulhatok. Játszik ma svéd csapat? Nincs svéd csapat? Oké, valami más? (Nagy nevetés)

Látogató: Tudnál többet mondani a megvilágosodásodról? Mert amikor erről beszéltél, úgy éreztem, mintha a szobában megváltozott volna az energia.

Madhukar: Igen, már is jobban nézel ki. (nevetés) Csak légy egyszerű! Még csak ne is legyen elképzelésed az egyszerű életről, csak légy. Ne hallgass a gondolataidra és ne figyeld a gondolatokat! Elég rég óta zaklatnak, túl régóta. Ha szeretnéd használni ezt a tudatosságot, ha nem tudsz csak lenni, akkor vizsgáld meg a látót, nem azt amit látsz vagy amit érzel, nem a jót és a rosszat. Nem, csak maradj Az, ami néz, aki van. Ez mélyebb, mint a megvilágosodás. Ahogy korábban mondtam, a megvilágosodás tényleg egy óriási, erőteljes történés, de ez még mindig egy test-elmetapasztalás. Még a szupertudatosság is csupán érzékelés. A Béke, amiről beszélek, mindennek a forrása, minden ebből ered: hétköznapi élet, szenvedés és megvilágosodás. Ez mélyebb, és amikor azt mondom mélyebb, nem azt értem ezalatt, hogy ez távolabb van tőled. Nem, ez éppen itt van. Te vagy ez a Forrás! Te vagy a Szabadság maga. Mindig is szabad voltál és szabad is leszel. Talán a test elképzeléseire, érzéseire, érzelmeire figyeltél, de ezek az elképzelések nem a te fogalmaid. Ezek az apád, az anyád, a tanáraid, a papjaid, az elnökeid fogalmai. Ezeknek semmi köze sincs hozzád. Elég sokáig félrevezettek. Ébredj fel és egyszerűen légy. Ez a létezés nagyon jól el tud boldogulni a hétköznapi élettel. Még megjátszanod sem kell magad. Egyszerűen folytathatod az eddigi életedet. Szeretsz bizonyos dolgokat, amelyek a kultúrádhoz tartoznak. A tested szereti ezeket. Én például nem ennék svéd kaviárt reggelire. Ez nagyon szokatlan lenne számomra, így nem is erőltetem ezt. Amikor a hotelban megkaptam a reggelit, hozzá sem nyúltam a svéd kaviárhoz. Nem, az nem az én ízlésem. Egy másik reggelen talán majd kipróbálom, mert nyitott vagyok az ilyen dolgokra is. Ha szabad vagy, attól még a tested bizonyos dolgokat szerethet és utálhat. Ez nem probléma, ha tudod ki vagy. Ha nem tudod ki vagy, mindig bajban leszel, sosem leszel elégedett. Szóval állítsd le ezt a játszmát. Tovább nem csaphatod be magadat. Ha házas vagy, azt gondolod: "Ha sok szeretőm lenne, akkor boldog lennék." Ha sok szeretőd van, akkor pedig azt: "Ha lenne egy állandó kapcsolatom, akkor boldog lennék." Mindig valami mást akarsz. Ha a svéd télben vagy, Hawaii-ra akarsz menni. Ha Hawaii-on vagy, gyorsan megunod. Először nagyszerű, hogy minden nap süt a nap, de utána elkezd hiányozni a szürke ég, az üres arcok. (nevetés)

Fordítsuk meg! Ahelyett, hogy azt mondanánk: "Légy egyszerű!", azt mondjuk: "Egyszerűen légy!" Te egy emberi lény vagy, nem egy emberi gép. Vagy emberi gépnek hívnak? Nem, te egy lény vagy, úgyhogy csak légy. Ez olyan egyszerű. Amikor teljesen üres vagy nem számít, mit csinálsz. Az nagyszerű, hogy csak ülsz egy kényelmes székben és az emberek néznek téged. A gorillákat is nézik az állatkertben és ők is élvezik ezt. (nevetés).

Azt mondtad, hogy változást láttál. Ahhoz, hogy látható legyen a változás, szükség van az alanyra. Az a változás, amit kivül láttál, az a te belső Önvalód, az vagy te. Kivetítetted ezt, mint külső önmagad. Most csak kövesd vissza belülre, ahol a látás kezdődik. Akkor megérkezel. Ez egy nagy kihívás, megint otthon lenni. Nem folytathatod tovább önmagad becsapását. Csak kövesd ezt az irányt vissza belülre és egy pillanat alatt újra otthon leszel.

Látogató: Azt mondod minden, amit kívül látok és érzek, az kivetítés?

Madhukar: Évezredek óta ugyanezt mondják a buddhisták is. Ez mind csak kivetítés.

Madhukar: Évezredek óta ugyanezt mondják a buddhisták is. Ez mind csak kivetítés.

Madhukar: Ha vizsgálódsz, akkor ez biztosan meg fog törni, mert ott csak szünet van. Még a lélegzetvételeid között is van egy kis szünet. Nem kell a légzésre gondolnod, hogy az megtörténjen. Ez magától történik ugyanúgy, ahogy a szívdobogás. Nem szükséges emlékeztetni magadat arra, hogy a dobogás folytatódjon. Az magától megtörténik. Az életed amit kaptál, csak jött magától és magától el is fog menni. Nem kell, hogy ez zavarjon téged, mert ez független tőled. Sok ember úgy érzi, hogy nagyon egészséges életet kell élnie. Ők nem cigarettáznak, nem isznak és mégis korán meghalnak. Mások cigarettáznak, isznak és hosszú életet élnek. Ha statisztikailag nézzük, akkor jobb nem cigarettázni vagy inni, sokat sportolni, de ez sem garancia a hosszú életre. Egészen mostanáig folyamatosan stresszelted magad a gondolataiddal, állandóan bíráltad önmagad és mindig azzal foglalkoztál, amit a többi ember gondol rólad. Mindig attól tartottál, hogy talán valamit rosszul csinálsz, hogy talán hibázol, hogy veszteni fogsz. Én nem ismerem a személyes problémádat. Nem érdekel, mert nem szükséges, hogy ezt megnézzük. Elég megvizsgálni, ki vagy te. A történet nem számít. Neked sokat jelent, de nekem nem számít. Ha az egyetlen célod az, hogy szabad légy, a sztori egyáltalán nem számít. Csak erre a nagyon tiszta célra van szükséged: "Szabad akarok lenni." Azt mondod amikor magadba nézel, azt látod, hogy az elméd folyamatosan aktív, nincs szünet. Ez igaz?

Látogató: Na jó, talán eltúloztam, talán van néha szünet, de ...

Madhukar: Úgy, miért túlzod el? Miért hazudsz nekem? Mit tettem veled? Van valami oka, hogy hazudsz nekem? Nincs semmi közünk egymáshoz. Idejöttél és el is fogsz menni, szóval miért hazudsz nekem?

Látogató: Úgy érzem, folyamatosan ez történik.

Madhukar: Úgy érzed, igen, de az érzések mindig becsapnak téged. Az érzéseid már nagyon sokszor becsaptak eddig is. Sok fiúval találkoztál már, akibe beleszerettél. A következő nap pedig már egy másik fiúba voltál szerelmes. Hogy bízhatsz az érzéseidben? Hisz azok folyamatosan változtak, nem igaz? Nagyon precíznek kell lenned, különben becsaphatod magad. Kár lenne, ha ez a gyönyörű teremtés elpazarolná az életét. Szóval most felülvizsgáltad és azt mondod: néha van szünet. Ez nagyon jó, mert ha nem lenne, akkor igazán nehéz esettel állnánk szemben. Akkor talán le kellene mondanom rólad. De mindenki megtapasztalja a szünetet. A gyerekkorát mindenki csendben töltötte. Mindenki látta Istent, nem szükségszerűen úgy, ahogy azt a templomban szokás, hanem boldogság és béke formájában. Közületek mindenki megtapasztalja a szünetet és amikor nyomoz utána, még több szünetet fedezel fel. Tulajdonképpen a nyomozás nem azt jelenti, hogy csinálnod kell valamit. Ez teljesen az ellenkezője. Egyfolytában gondolatokat kreálsz olyan intenzitással, hogy nem is vagy tudatos mindegyikre. Ez teljesen automatikussá válik, megalkotod a saját valóságodat, gondolataidat, érzéseidet, aggodalmaidat és úgy képzeled: "Ez vagyok én, ez az életem. Olyan amilyen." Most vizsgálódsz: ki látja ezt, vagy ki érzi ezt, vagy ki mondja ezt? Azt kérdezni ki, a helyes irány, mert ez az Önvalóra mutat. Valójában ott nincs megosztottság. Egységben vagy magaddal, Istennel, mindenkivel. Most megosztottságot érzékelsz, de ebben az esetben ez az illúzióktól való különválás jó, mert hirtelen rádöbbensz: "Én látom ezt, látom a boldogságot, látom a gondokat." Ott van egy szemtanú, aki látja a mentális folyamatokat. Most, csak egy pillanatra, ne nézd ezt a filmet! Ezt az egy pillanatot add meg magadnak! Sok év óta nézed ugyanezt az előadást. Nem unod már?

Látogató: De.

Madhukar: Az nagyon jó, ha unod. Ez nagy lehetőség. Buddhát szintén untatta. Unta a gazdagságot, a szeretőit, a feleségeit, a fiát, minden spirituális gyakorlatot, meditációt. Elege lett ezekből és akkor felébredt. A te esetedben az élet úgy hozta, hogy ezt a lökést a bajok és a gondok adták. De az nem számít, hogy ez a lökés a boldogságból jön vagy a gondokból. Mindegyik ad egy impulzust neked a felébredéshez. Most már ne kövesd a megszokott irányt az érzelmek, gondolatok felé. Ne, most fordulj meg: "Ki néz? Ki az?" Menj érte most!

Látogató: Hívhatom ezt "űrnek"?

Madhukar: Rendben, hívd "űrnek". Tulajdonképpen máris jobban nézel ki. Azt kell mondjam, hogy igazán pocsékul néztél ki.(a látogató nevet) Igazán, nagyon zavarodottnak tűntél. Most az űrről beszélsz és az arcod nyugodt. Jó! Ez tűnik a jó iránynak, de még ez az űr-érzékelés is egy elképzelés, egy vélemény. Ezért, még ha az űrt is látod, vissza kell térned belülre, ahol az érzékelés kezdődik. Amikor a "belül"-ről beszélek, az nem az, amit az emberek általában "belül"-nek hívnak, ugyanúgy, ahogy érzéseiket és a gondolataikat. Ez nem belső nekem. Ez kívül van, nagyon messze kint az igazi lényedtől. Amit én "belül"-nek hívok az az ellenkező iránya az érzésnek és gondolatnak. És újra azt szeretném mondani neked ne a mostra gondolj, légy gondolat nélkül. A gondolatok talán megjelenik, de ez nem valami rossz dolog. Megmaradhatsz a belsődben és közben még láthatod az elméd hullámzását. Nem probléma! Egy autót hallok elhaladni éppen most. Kit érdekel? Hallhatjuk A szélfújást is hallhatjuk most, de kit érdekel? A forrásom érintetlen. Ha megpróbálod kitalálni, hogy milyen autó az, mert mondjuk imádod a kocsikat és egy bizonyos autóról ábrándozol, akkor a figyelmed természetesen az autóval lesz és elveszted a forrásod. Legalábbis a kedvenc kocsid képét látod. Ha ez a gondolat sok boldogságot ad neked, akkor folytatod. Ha többé nem elégít ki, ha unod, akkor nyomozz az Önvalód után. Először csak kis bepillantásokat kaphatsz a szüneteken keresztül, mert nagyon sűrű a felhőzet. Ha igazán szabad akarsz lenni, élvezni fogod ezeket a bepillantásokat az Igazságba. Ez nagyon ellazító, egy pillanatra, egy másodpercre békében. Én mondom neked, ez mesés és olyan gyönyörű. Nem tudom megjósolni pontosan, hogy mi fog történni. Talán egy hétig sírni fogsz. Talán felébredsz és attól fogva elégedett leszel. Talán még egy év vizsgálódásra lesz szükséged, nem tudom. Ez egyénenként változó, de biztosan szembesülsz az egyszerű igazsággal. Meg fogod látni azt, ha igazán szereted a gondjaidat, a bajaidat és a zavarodottságod, vagy azt hogy szabad akarsz lenni. Ez a szembenézés elkerülhetetlen. És azt tapasztaltuk, a mesterem is erre jött rá és az ő guruja is, hogy a legtöbb ember nem akar szabad lenni. Néhányan közületek nem fognak eljönni legközelebb, mert ők valamilyen tanítást, technikát vagy útmutatást várnak. Ők az eddigi életük folytatását részesítik előnyben, akármilyen is az. Ez a mi tapasztalatunk. Csak nagyon ritkán jön valaki, egy értékes ember, aki igazán szabad akar lenni.

Lund, Svédország, 2001. október 10.

druckicon Printversion